Renaud Déjardin Strasbourg-ban született, Temesvári Mihálynál kezdi csellótanulmányait, később Jean Deplace növendéke. Négy év alatt szerzi meg diplomáját ezután a Párizsi Konzervatóriumba nyer felvételt Philippe Muller osztályába, posztgraduális tanulmányait is itt folytatja. Amerikai « Fulbright » ösztöndíjjal három évig a New-York-i Stony Brook Egyetemen Timothy Eddy-nél tanul. Kiapadhatatlan kiváncsisága megmutatkozik a zene más teruletein is: zongoratanulmányokat folytat, zeneelmélettel foglalkozik, hangszerelés diplomát szerez, emellett rendszeresen vezényel.

Húsz évesen több nemzetközi verseny díjnyertese : a helsinki « Paulo Cello » verseny (1996), valamint a Rostropovitch verseny (1997) különdíjasa, a lipcsei Bach verseny második helyezttje (1998). Gyakran fellép rangos fesztiválokon, (a Cannes-i Midem, Toulouse-i Jacobins Fesztival), ill. szolistaként Pierre Boulez iranyitása alatt a New-York-i Carnegie Hall-ban, szólistaként játszott a Strasbourgi Philharmonikusokkal, a Helsinki Philharmonikusokkal, a párizsi Orchestre National d’Ile-de-France zenekarával.

2003 óta karmesterként is fellép. Jelenleg a Párizsi Konzervatoriumban Nagy Zsolt karmester osztályában tanul. Mesterkurzusokon vett részt John Carewe, Mendi Rodan, Arie van Beek karmestereknél. 2000-ben a francia Adami, 2002-ben a « Classica » nevű újság felfedezettje.

Renaud Déjardin elnyerte a francia « Fondation Groupe Banque Populaire » ösztöndíját.